Az élet minden területén, így a sportban is rengeteget számít a hozzáállás, a szemléletmód kérdése. A sikerünk nemcsak a tehetségtől, a szorgalomtól függ. A gondolkodási módunk is nagyban hozzájárul az eredményeinkhez, a fejlődésünkhöz.

Carol S. Dweck pszichológiaprofesszor könyve a rögzült és fejlődési szemléletet mutatja be részletesen elemezve a siker, a kudarc, a tehetség és a teljesítmény szempontjából. Illetve vázolja azt is, hogy mit jelent mindez az üzleti életben, a sportban, a párkapcsolatban, valamint a szülők, tanárok és edzők esetében.

A rögzült szemléletmóddal rendelkezők is lehetnek sikeresek, de ez a fajta gondolkodás állandó jóváhagyást, megerősítést igényel. A képviselőik a tehetségben hisznek, úgy tartják, hogy a tulajdonságaik megváltoztathatatlanok, nem mernek hibázni, ezért általában nem vállalnak kockázatot sem. Kudarc esetén pedig az összpontosítás és a küzdés szinte lehetetlenné válik.

Ezzel ellentétben a fejlődési szemléletmódúak a hibáikat a fejlődésük szolgálatába tudják állítani, megbirkóznak a kudarcokkal és megtalálják azt a stratégiát, amely a célhoz segíti őket. Abban hisznek, hogy az alapvető tulajdonságaink kellő munkával és erőfeszítéssel fejleszthetőek.  Kitartóan küzdenek, ezáltal képesek a legbelső tartalékokat is felszínre hozni.

A sportban a fejlődési szemléletmóddal képesek lehetünk mérkőzéseket, de akár egy egész pályafutást is befolyásolni.

Kareem Abdul-Jabbar, a Los Angeles Lakers legendás kosárlabdázója is fejlődési szemlélettel rendelkezett. Amikor az egyetemi kosárlabdában egy időre betiltották a zsákolást, sokan azt gondolták, hogy ez kettétörheti karrierjét. Ő azonban keményebben kezdett edzeni, több időt fordított a palánkos dobás, a horog és a lefordulós tempódobás gyakorlására.  De jó példa még Michael Jordan is, aki – a bizonyára sokak által ismert – Nike-reklámban a következőket mondja: „Pályafutásom során több mint 9000 dobást elhibáztam, vesztettem csaknem 300 mérkőzésen. Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, a győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni.”

A szerző még jó pár példát felsorol (pl. Muhammad Ali, Pete Sampras, Tiger Woods stb.), és persze olyan sportolókat is bemutat, akik rögzült szemléletmóddal rendelkeztek. Többek között John McEnroe, aki nem viselte jól a kudarcot. Miután 1979-ben Wimbledonban partnerével kikaptak vegyes párosban, úgy, hogy kétszer is elvesztette az adogatását, a következő 20 évben egyszer sem indult ebben a versenyszámban, mondván: „Ez volt az elképzelhető legmegalázóbb dolog. Azt mondtam magamnak, ennyi. Többé nem állok pályára. Nem bírom ezt a nyomást.”

Dweck szerint a kiváló sportoló ismérvei a jellem, a lelkesedés és a bajnoki szemlélet, amelyek a fejődési szemléletből, vagyis abból a mentalitásból erednek, amely az önfejlesztésre, a motivációra és a felelősségvállalásra helyezi a hangsúlyt.

A jó hír, hogy szemléletmódunk megváltoztatható. A könyvben erre is találunk javaslatokat, illetve hogy tanárként, szülőként, edzőként hogyan ösztönözhetjük a gyerekeket, a sportolókat.