Nem, ez az írás, nem egy olyan csapatról szól, aki sorra nyeri a meccseket. És nem is egy olyanról, aki meglepetést okozva tartja otthon vagy hozza el a három pontot. Éppen ellenkezőleg. Hétről hétre olyan pofonokba szalad bele, amiből egyszer is elég felállni. Ráadásul szegény embert még az ág is húzza. Nem elég, hogy az idénynek futsalos tapasztalat nélkül vágtunk neki (most már pár játékos 10 meccsel is rendelkezik), többször mezőnyjátékossal a kapuban, 1-2 cserével a padon álltunk ki. De van valami, amiben mindezek ellenére nincs hiány. Valami, ami felbecsülhetetlen. A szív, a szenvedély, az alázat. Nem fogunk siker sztorit írni. De a foci, a játék szeretetét senki nem tudja elvenni tőlünk.

Legjobban talán az edzőnk, Üveges Katalin többszörös futsal válogatott szavai adják vissza, miről szól a Tolna Nb2-es futsal csapatában játszani, amit egy nagyarányú vereség után írt nekünk. A történethez hozzátartozik, hogy a kapuban mezőnyjátékosunk, Ari, begipszelt kézzel vállalta a játékot.

„Mindannyian tudjuk, hogy a hétvégi eredmény semmit sem tükröz! Meccsről meccsre olyan hihetetlen tanúbizonyságról tesztek szert, amit mindenképp meg kell említenem! Kiálltatok úgy a Kalafa ellen, hogy nem volt kapusunk, de még nagyon cserénk sem! Úgy küzdöttetek még a 10. gól után is, mintha döntetlen lett volna az állás! Olyan megmozdulásaitok voltak, amik teljesen elkápráztattak minket! Amiket megbeszéltünk a szünetekben, azokra odafigyeltetek és magatoktól kezdtétek el kijavítani a hibákat! Mindeközben látszik, hogy folyamatosan javul a védekezésünk és a támadásunk! Úgy sétáltatok le a pályáról, hogy mosolyogtatok, és tiszta szívből gratuláltatok az ellenfélnek! Köszönöm, hogy nem bántjátok/hibáztatjátok egymást! Hogy küzdötök egymásért, az edzőért, a vezetőségért, a klubért! Egy olyan klubért, amihez valójában semmi sem kellene, hogy kössön benneteket! Hiszen ismeretlen a város, és még a hazai meccseitek is vidéken vannak! Egyszerűen csak szeretném megköszönni nektek mindazt az alázatot, munkát, küzdeni akarást, amit a pályára visztek minden egyes alkalommal! Sosem láttam még ehhez hasonlót a pályafutásom folyamán. Igazi csapat vagytok! Örülnék, ha ez a jövőben is így maradna! Számítunk Rátok!”

Mit nem adnék, ha egy húszassal fiatalabb lennék……

(Fotó: Kulcsár Gábor)